Szekszárdon a Garay tér és a Széchenyi utca sarkán áll a Szegzárd Szálló, amely elődjét a klasszicista jellegű épülettömbjét, a Nagyvendéglőt 1810 körül építették.
A néhai Nagyvendéglő egyik nevezetes emléke, hogy itt mutatták be a kontinensen először 1877-ben a telefont, kávéházi attrakcióként.

A Nagyvendéglőt 1889-93-ban Lechner Ödön tervei szerint szecessziós stílusban átalakították, és Szegzárd Szálló lett.

1893. július 6-án, az épület emeletén nyílt meg Szekszárd városának első színháza, a megnyitón Jászai Mari lépett fel. A homlokzat jobb felén található a Jászai-emléktábla.
1950 körül a Szabadság Szálló nevet viselte, majd egy felújítást követően 1965-től Garay Szálló lett.

Az épület homlokzatán látható színes kerámia címert a mezőváros 1846-os címere alapján Fusz György és Kis Ildikó művészházaspár készítette.

Falai között sok híres színész, politikus és művész szállt meg, többek közt Liszt Ferenc, itt lépett föl először szülővárosában 1911-ben Babits Mihály , itt kapott csokrot Beregi Oszkártól a kilencvenedik éve felé közeledő Sass Erzsike, Petőfi egykori múzsája.